Akvarell festés
Van egy dolog az életemben, ami akkora „flow”-t ad, mint semmi más. A flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől örömmel töltődik fel, abban teljesen feloldódik, minden más eltörpül mellette, bármi áron folytatni törekszik. És nem mellesleg azt sem tudja, mi történik körülötte.
Nagyikám 2016. (olaj, farost A4)
Előfordult már, hogy négy óra telt el anélkül, hogy ebből bármit is észrevettem volna. A festés egyfajta terápia is számomra. Amikor 2016- ban meghalt szeretett Nagymamám, minden időmet a festésnek szenteltem. Született is róla egy kép (nagyon röviddel a halála után), ami azóta is dolgozószobámat díszíti, és könnyes szemmel bámulom, sokszor órákon keresztül.
Sajnos a profizmustól messze vagyok még, de a lényeg szerintem, hogy mekkora örömmel tölt el az egész alkotási folyamat.
Az az igazság, hogy egész életemben rettegtem a festéstől, mindig grafittal igyekeztem tökéleteset alkotni. Majd lassan, de elérkezett az áttörés. Nem is tudom, hol volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy igen, én ezt szeretem, sőt… A Férjem 2015 karácsonyán lepett meg egy bőröndnyi festékkel, és emlékszem, nagyon örültem, de nagyon féltem is. Tudjátok, mitől? Nevetséges, de attól, hogy sosem fogom használni egyik tubust sem. Szerencsére erőt vettem magamon és arra gondoltam, de jó lenne megszeretni. 🙂
Szerintem jól tettem, és mindig tanulok valami újat, vagy magamról, vagy az éppen használt technikáról- de egyre inkább élvezem és ez a lényeg.
Szóval ecsetet mindenkinek! 🙂